A böjt az érzéki élvezetek, különösen a táplálkozás korlátozását vagy az azokról egy időre való teljes lemondást jelenti, eredetileg vallási fogalom. Böjt idején „belülről” táplálkozunk: az önkéntes megvonáskor az energiát nem a felvett élelmiszerekből, hanem testünk táplálékraktárából nyerjük.

Nagypéntek az egész keresztény közösségben szigorú böjtnapnak számít, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon a magyar háztartásokban általános gyászt tartottak: nem égett tűz, a házban lévő tükröt, amely a földi és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták. Megállították az órát, vagyis úgy tettek, mintha halott lenne a háznál. Ezen a napon nem is főztek, hiszen nem volt tűz, ezért csak hideg ételt fogyasztottak, de voltak olyan hívők, akik nagycsütörtöktől egészen a nagyszombati feltámadásig még ételt sem vettek magukhoz.

Ősi mosdás

Nagycsütörtökön kioltottak minden tüzet, nagypénteken pedig az életet adó víznek áldoztak őseink, amey a magyar néphitben a megtisztulás és az élet jelképe. Régen férfiak és nők, idősek és fiatalok virrasztottak nagycsütörtökön és nagypéntek hajnalán megmosakodtak a patakban vagy a közeli forrásokban és ott is imádkoztak. Általában hajnali 2–3 óra körül mentek a fiatalok a patakra mosakodni. A mosakodás mindig a víz folyásával szemben és visszakézből történt. A mosakodás után a patak vizéből haza is vittek és a húsvéti ünnepek alatt is azzal mosakodtak. Némely vidéken az állatokat is megitatták a patak vizéből, máshol a lovakat úsztatták meg a folyó vizében. Elterjedt hiedelem volt, hogy aki a folyó vizében megmosakszik, egészséges lesz, nem lesz beteg, nem fáj a szeme, fürge lesz a munkában. A lányok azt várták a mosakodástól, hogy szépek legyenek, ne legyenek szeplősek. Ahol a víz partján fűzfák voltak, odamentek mosakodni, hogy szép, hosszú hajuk legyen.

Bajelhárító szokások

A nagypénteki vízből vittek haza, hogy az otthon maradottak is meg tudjanak tisztulni általa, sőt a szentelménnyel meglocsolták a jószágokat. Élt közöttük olyan hiedelem, hogy az „aranyos” víz elriasztja a gonosz szellemeket, annak ellenére, hogy a vizet nem szenteltették meg a templomban és nem kérték a papok segítségét. Mezőkövesden nemcsak az emberek és jószágok kaptak a vízből, hanem még napfelkelte előtt a házakat is körüllocsolták és ezt a szentelést húsvét hajnalán megismételték.