József Attila Mama c. verse Latinovits Zoltán előadásában

Petőfi Sándor – Hrúz Mária szlovák anyanyelvű volt, a magyart csak asszonykorában kezdte elsajátítani. A család kezdetben jó körülmények között élt, az édesanya gyengéd szeretettel nevelte a makacs, de jószívű Petőfit. Később azonban egyre kevesebb pénzből kellett gazdálkodniuk, és Petőfi kamaszkorában elköltözött a feszült hangulatú szülői házból. Mikor azonban hazalátogatott, édesanyja mindig örömmel fogadta: a Füstbe ment terv című vidám költemény is egy ilyen pillanatot örökít meg.

„Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...

S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.”

Petőfi Sándor: Füstbe ment terv (1844) Petőfi Sándor családja: édesapja, Petrovics István és édesanyja, Hrúz Mária (felső sor), Petőfi Sándor, fia, Zoltán, és felesége, Szendrey Júlia (középső sor), öccse, Petőfi István (alsó sor)

Szabó Lőrinc – édesanyja, Panyiczky Ilona lengyel családból származott, dédapja, Panyiczky János telepedett meg Magyarországon. Bár Szabó Lőrinc hamar elhagyta a szülői házat, felnőttkorában sokszor felidézte azokat a pillanatokat, amikor édesanya a régi szép időkről mesélt neki: „Nem volt még ennyi baj, mondotta, nem volt, ilyen gonosz a nép: mint mezei virágok nőttek s minden nemzedék egymás mellett s egymás után nyugodt derűvel ment meghalni” – írta az Anyám mesélte című versében.

„Csak egy voltak kivétel, az Anyák.

Szentek és ápolónők: a csodát,a jelenést láttam bennük. A nagyodaadást, az aggodalmakat,a virrasztást, a könnyet, s mind, amita nő szenved, ha otthon dolgozik,a gondviselést.

Hogy testileg mi aférj, feleség s a család viszonya,nem sejtettem-kutattam. Valami,éreztem előre elrendeli,ki hol álljon, mi legyen, öröme,bánata mennyi, milyen gyermeke,és ezen változtatni nem lehet.

A férfi maga küzdi ki szerepét,a nők az eleve-elrendelés:ők a béke, a jóság, puhasága földön, a föltétlen szeretet...

Anyám, nyujtsd felém öreg kezedet!”

Szabó Lőrinc: Az Anyák (1910-es évek)