A kolumbiai Aracatara városában született 1927. április 6-án Gabriel García Márquez, teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez.

Kezdetben a kolumbiai napilap tudósítójaként dolgozott, az El Espectadornak köszönhetően a világ számos tájára eljutott. Az ötvenes években kezdett önálló műveket írni, első fontos munkája az 1955-ös Egy hajótörött története volt.

Dickensi humorával gyorsan megragadta az olvasókat, saját mikrotársadalmat teremtett regényeiben, művei egyszerre fikciósak és nem fikciósak is.

Leghíresebb regénye 1967-ben jelent meg, a Száz év magány több mint tízmillió példányban jelent meg, hazánkban is nagyon sikeresnek számít, hiszen összesen 12 különböző kiadásban adták ki. A regényben egy elzártan élő, dél-amerikai falu életét ismerhetjük meg, ami egyben egy család több évtizedes története.

A mű realista, filozofikus, helyenként pedig megmagyarázhatatlan és véletlenszerű.
García Márquez 1982-ben novellái és regényei nyomán megkapta az irodalmi Nobel-díjat.

2002-ben kiadta önéletrajzi művét, ami magyarul Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel jelent meg a Magvető kiadónál.

Gabriel García Márquez 87 éves korában, tüdőgyulladásban halt meg.