Az ILO MTI-hez eljuttatott közleményében kiemeli, hogy a 20,9 millió kényszermunkás 90 százalékának kizsákmányolása a magángazdaságban történik, egyének vagy vállalatok által.
Ezek közül 4,5 millió (22 százalék) a kikényszerített szexuális kizsákmányolás áldozata, 14,2 millió (68 százalék) pedig olyan gazdasági tevékenységek során végzett kényszermunka áldozata, mint a mezőgazdaság és építőipari munka, a házimunka vagy a termelés.
A kényszermunkások 10 százaléka az állam által megszabott kényszermunkát végez, például börtönökben, olyan körülmények között, amelyek megsértik az ILO normákat, vagy az állami hadsereg, illetve lázadó fegyveresek által rájuk kényszerített munkát végeznek.
A kényszermunkások 26 százaléka 18 év alatti.
A jelentés szerint az ezer lakosra jutó áldozatok száma Közép- és Délkelet-Európában a legmagasabb, valamint a Független Államok Közössége régiójában és Afrikában, míg az arány a fejlett gazdaságokban és az Európai Unióban a legalacsonyabb. A viszonylag magas előfordulási arány Közép- és Délkelet-Európában és a Független Államok Közösségében azt a tényt tükrözi, hogy a népesség sokkal kisebb, mint például Ázsiában. Ugyanakkor a dolgoztatás, illetve szexuális kizsákmányolás céljából történő embercsempészésről, és az állam által kirótt kényszermunkáról számos beszámoló jelenik meg a régióban.
Az Ázsia/Csendes-óceáni térségben van a világon a legtöbb kényszermunkás - 11,7 millió, (a globális létszám 56 százaléka). A második legmagasabb szám Afrikában van: 3,7 millió (18 százalék), majd Latin-Amerika következik 1,8 millió áldozattal (9 százalék).
A fejlett gazdaságokban és az Európai Unióban 1,5 millió (7 százalék) a kényszermunkások száma, míg a közép- és délkelet-európai országokban 1,6 millió (7 százalék).
"Hosszú utat tettünk meg az elmúlt hét évben, amióta először becsültük meg, világszerte hány ember végez kényszermunkát, illetve nyújt kikényszerített szolgáltatásokat. Komoly eredményeket értünk el annak biztosításában, hogy mára a legtöbb országban vannak olyan törvények, amelyek bűnnek nyilvánítják a kényszermunkát, az embercsempészést és a rabszolgatartáshoz hasonló gyakorlatokat" - idézi a közlemény Beate Andreest, az ILO kényszermunka legyőzésére létrehozott különleges akcióprogramjának vezetőjét.
A kényszermunka kifejezést használja a nemzetközi közösség az olyan helyzetek leírására, ahol az érintettek szabad akaratuk ellenére kénytelenek dolgozni, mivel a toborzójuk vagy munkaadójuk erre kényszeríti őket. Ez történhet például erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetőzéssel, vagy olyan kifinomultabb eszközökkel, mint a felhalmozott adósság, az azonosító iratok visszatartása, vagy a bevándorlási hivatalnál történő feljelentéssel való fenyegetés.