Ugyanabba az ősi afrikai emlősöket magába foglaló, Afrotheria elnevezésű öregrendbe tartoznak az elefántok, a szirtiborzok, a tengeri tehenek, a földimalacok és az elefántcickányok. Az elefántcickányok megjelenése még érdekesebb a rokoni kapcsolatainál, úgy néznek ki, mint egy tömött bundájú pingpong labda, gyufaszál lábakon és egy kis, mozgékony ormánnyal kiegészítve. Emellett rendkívül gyors mozgásúak, szemmel szinte követhetetlen, ahogy rohannak. Szerencsére időnként felülnek egy-egy kiemelkedő fa- vagy kődarabra pihenni, ekkor jól meg lehet őket figyelni.

A Vadasparkban 2011 óta láthatók a rövidfülű elefántcickányok, és már szaporodtak is nálunk. Egy hosszabb szünet után a nőstény egy új hímmel ismerkedett össze szeptember elején a Zsiráf-házban található terráriumában, párkapcsolatuk gyümölcsét február végén vette észre a gondozója. Az anya kezdetben egy résbe rejti kicsinyét, és többnyire csak szoptatni tér vissza hozzá. Bár monogám párkapcsolatban élnek a szülők, a hím az ivadékgondozásban nem vállal szerepet, sőt, ilyenkor célszerű ideiglenesen kivenni a közös terráriumból. A kicsik viszonylag fejletten születnek és gyorsan nőnek, elég hamar elkezdik azt enni, mint a szüleik: főleg rovarokat és gyümölcsöket.