Kapcsolódó írásaink:
MNKSE: Úgy gondolom eljött az idő , hogy átadjam a helyem
Lemondásáról nyilatkozott az MNKSE edzője

14 éve követem a makói női kézilabda sorsát, hiszen, mint szülő érdekelt is vagyok.

Az elmúlt évek alatt a szemem előtt nőttek fel a kézis lányok, és láttam fejlődésüket, csapattá kovácsolódásukat.

Általános iskolás koruk óta kézilabdáznak, a kézilabda a mindenük.
A mai napig lelkiismeretesen járnak edzésekre, hétvégenként meccsekre, melyet már munka mellett felnőtt nőként végeznek.

Nagyon fontos a sport szeretete, mely a verseny mellett egy önfeledt kikapcsolódást nyújt, mind a szereplőnek, mind a nézőnek.

Ez csak akkor tud működni igazán, ha jó hangulat, összefogás, pozitív hozzáállás, pozitív gondolkodás, őszinteség, bizalom és egymás iránti tisztelet meg van a játékosok és az edző között, mert ez a sport csapatmunka, úgy kell működnie ezeknek a dolgoknak, mint egy fogaskerék, minden láncszemre szükség van.
Bármilyen meccsen, aki a pályára feláll, a legjobb tudása szerint bizonyítani akar, szívvel, lélekkel játszik és mindent elkövet, hogy csapata eredményes legyen. Ezek a lányok mindig így állnak pályára, hihetetlen a küzdő szellemük és akaratuk.A csapat játéka nagymértékben az edzőn múlik.

Amikor azonban valamelyik láncszem elakad, a rendszer tovább nehezen vagy nem tud működni.

Baunok Bernadett edző, ezeket a hiányzó láncszemeket már egy ideje megérezte, és megértem, egyetértek döntésével, hiszen ő is fontosnak tartja a csapat további sorsát.

Úgy gondolom, hogy nem csak a volt edző, hanem mindannyiunknak most a legfontosabb a csapat eredményesebb szereplése.

Szebehelyiné Daróczi Katalin