Mindezt általában úgy teszi, hogy a leszedett gyümölcsöt elviszi szomszédjához, aki bérfőzdét működtet. Miután az ott elkészített pálinka mennyisége évente nem haladja meg az ötven litert, nem tesz mást, mint hazaviszi, majd jó egészséggel elfogyasztja, esetleg ad belőle ajándékba a családtagoknak. Teszi ezt úgy, hogy közben nem a fináncot lesi, esténként pedig nem az adóhatóság megjelenésétől félve húz le egy-egy kupicát. A mindennapi kemény munka végén, mint aki jól végezte dolgát, iszik családja egészségére egy pohárkával. Természetesen fel sem merül benne, hogy ehhez nincs joga. Alig pár kilométerre tőle, magyar gazdatársa ugyanezt a jogát azonban már nem gyakorolhatja. Legalábbis ezt állítja az egyenlőséget mindenkor fennen hirdető Európai Bizottság. A testület a héten ugyanis ismét arra szólította fel Magyarországot, hogy szüntesse meg a házi főzésű pálinka jövedékiadó-mentességét, mert az nem egyeztethető össze a közösségi szabályozással. Ez ügyben kötelességszegési eljárás is indult ellenünk, annak ellenére, hogy az Európai Unió 2004-ben elfogadta, a pálinka megnevezés használatára kizárólag nekünk van jogunk, mégpedig azzal, hogy e szót a gyümölcs- és törkölypárlatokra kizárólag Magyarország, a barackpálinka nevet pedig négy osztrák tartomány használhatja. Tehát a közösség belátta, hogy a pálinkafőzés történelmi hagyományok alapján a magyarság kulturális örökségének része. Az Orbán-kormány pedig úgy döntött, Magyarország – hasonlóan más uniós államokhoz – biztosítani akarja e hagyomány fennmaradását, ezért ötvenliteres mennyiségig adómentessé tette a pálinkafőzést. Ezt kifogásolta a bizottság, amely szerint tehát a sógorék főzhetnek adómentesen, a magyar pedig nem. Mintadarabja ez az eljárás a kettős mércének, amivel hazánk az utóbbi időben többször is szembesült.

A korábban a demokráciánkért, a magyarok sajtó- és szólásszabadságért, nemzeti bankunk függetlenségéért aggódó bizottság mostanra eljutott odáig, hogy már csak a magyar gazdák szabad pálinkafőzési gyakorlatát tudja kifogásolni. Sőt, emellett olyan fajsúlyos ügyet is előrángattak, mint a tojótyúkok ketrecének mérete. A gazdasági válság legmélyebb bugyraiban fuldokló Európai Unió legfelsőbb vezetése ezek szerint úgy találta, jobb dolga sincs, mint a tyúkjólét-felügyelet. Ebből pedig azt feltételezhetjük, olyan jól sikerült például görög és spanyol válságkezelő tervük, hogy már csak ilyen csip-csup dolgokkal foglalkozhatnak. Mintha az athéni és madridi utcákon a rendfenntartó erőkkel összecsapó elkeseredett embertömegek nem is megélhetésüket féltenék, hanem a tyúkok megfelelő kényelméért aggódnának.

Lássuk be, Brüsszelben mint kákán a csomót, úgy keresik hazánkon a támadási felületet. Teljesen nyilvánvaló, hogy a fejlett nyugat-európai országok vezetői egyszerűen sarokba akarják szorítani hazánkat, mert a magyar kormány nem az állampolgárok jövedelmét kezdte megnyirbálni, hanem a multinacionális társaságok extraprofitjának megadóztatásával igyekezett úrrá lenni a gazdasági válságon. Ezzel természetesen komoly érdekeket sértettek, ráadásul a társaságok, bankok tulajdonosai attól is félhettek, hogy a magyar gyakorlat esetleg például szolgál majd a többi válsággal küszködő országnak is. Ezért nem szűnnek a támadások hazánkkal szemben, és válnak egyre nevetségesebbé. Mindenesetre reméljük, hogy amint elcsendesül a tyúkól, jól megérdemelt pálinkánkat is megihatjuk.

mno.hu