Közel négy évtized után állt össze ismét a földeáki Kazánjavító egyik brigádja, a közös találkozón felidézték a régi, szép emlékeket, olyan hangulatban, mintha sosem váltak volna el egymástól.

Földeákon mind a mai napig működik a kazánjavító, nem volt ez másképp a hetvenes évek elején sem, amikor fiatal munkásokból alakult csapat dolgozott a régi malom épületében. Az akkoriak munkája kemény volt, kézzel hajlították meg a csöveket, nem voltak még modern gépek, el is nevezték magukat Csőcsavaró-brigádnak. Hosszú évek teltek el azóta, a csapatból már mindenki nyugdíjas, közel negyven év után pedig újra összeállt a csapat, hiszen a földeáki Zárda Zárkában baráti összejövetelt rendeztek.

A cég Zsoldos Sándor vezetésével indult el, egyszerre több mint hatvan embernek adott munkát a községben, elsősorban fiatalokat foglalkoztattak, akik betanított munkásként kezdtek, sokan még műszaki rajzot sem tudtak olvasni.

- A munkakörülmények hagytak maguk után kívánnivalót, majdnem minden munka fizikai volt, gépesítve a fúrón kívül gyakorlatilag semmi nem volt. – mondta Ferenczi Imre, egykori részlegvezető, aki kilenc évig dolgozott a Kazánjavítónál. - A munka mindig biztosítva volt, órabéres munka volt, persze a tervet teljesíteni kellett, havonta körülbelül egymillió forintnyi árbevétel volt kötelező, ez a hetvenes években elég komoly összeg volt. A földeáki üzem tudta mindig a legmagasabb árbevételt produkálni, például a szegedivel szemben is. A legnagyobb feladatunk a nagylaki határátkelő vasszerkezete volt (amelyet már elbontottak), de a szegedi Picknek a füstölőüzemét is mi szereltük, ami azóta is működik. Egy-egy gyors munkánál nem is láttuk a műszaki rajzot, a szegedi főnököm diktálta le telefonon keresztül. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a hangulat mindig kifogástalan volt, nagyon kevés volt a veszekedés, ez a hatvanvalahány fő nagyon jól összekovácsolódott.

A munkások két műszakban dolgoztak, két brigádban, volt rivalizálás is:

- Bennünk volt a versenyszellem, hiába órabérben dolgoztunk. – mondta Csányi János, aki először munkásként dolgozott, majd ő maga is részlegvezető lett. – Tizenhat évig dolgoztam itt, ez idő alatt a régi, elhanyagolt malomépületből felépítettük az új üzemet, ami ma is látható. Nagyon jó kollektíva volt, törekedtünk arra, hogy a két műszakból egyet csináljunk, nem azért, hogy kiöljük a versenyszellemet, hanem hogy jobban átlátható legyen a gárda.

A Kazánjavító akkori formájában egészen a rendszerváltásig egyben maradt, addig több százan megfordultak munkásként az üzemben. Most először találkoztak az egykori brigádtagok hosszú évtizedek után:

-Egyre jobban vágytunk arra, hogy barátokként találkozzunk, felidézzük a régi emlékeket, beszéljünk a munka szépségeiről, nehézségeiről, fiatalos csínytevésekről. – mondta az esemény szervezője, Csányi József.

A Csőcsavarók szeretnék majd a többiekkel is felvenni a kapcsolatot és eldöntötték, évről évre megrendezik majd a találkozót.

Első sor: Csányi József, Molnár József, Kurunczi Bálint, Józsa Csaba

Második sor: Czveiner János, Bakos József, Ferenczi Imre, Kacsner István, Csányi János, Varga László