Idestova 30 éve, felfedezve a mozgás örömét, párosulva a természet látható csodáival koptatjuk futócipőinket. Futótársammal, Szabó Misivel, akivel a katonaság alatt hozott össze a kényszer, gyűjtjük a kilométereket és oldjuk a hétköznapok feszültségeit.
Miért is érdemes erről a tevékenységről és kényszerről írnom? Mert az ember természetes eleme a mozgás illetve minél mélyebben megfigyeljük a Teremtés csodáit, annál jobban rádöbbenünk, hogy milyen kicsik és mulandóak vagyunk. Eddigi tapasztalataim alapján a futó társadalomban három -féle futni szerető emberrel találkoztam. Az első, aki a mozgás öröméért, a természet, a Teremtés csodáiért fut. A második, aki mások elismerésért szeretné kivívni és ez a 'harc' fűszerezve van egy kis (vagy nagy) becsvággyal. A harmadik, aki csak a minél jobb helyezésért, nagyobb sikerért és több szponzortért fut.
Mi, természetesen, az első kategóriába soroljuk magunkat! Ezért évről évre felmerül a kérdés bennünk, hogy milyen szép és új terepen fussunk.

Ebben az évben április 12.-ére készültünk Misi barátommal. A Mátra Bérc Trialra, ami köztudottan Magyarország legnehezebben futható pályája. Össztáv 55km; szintkülönbség 2800 m; klasszikus kéktúra útvonalon. A rajtra Kőkútpusztán került sor (magassága: 158 m). A távon különböző ellenőrző pontok voltak kihelyezve, melyeken frissítőt vehettünk magunkhoz és megpihenhettünk egy pillanatra. Ezek közül az első: Oroszlánvár (magassága: 600 m). Második: Kékestető (magassága 1014 m). Harmadik: Galyatető (magassága: 960 m). Negyedik Mátrakeresztes-Muzsla (magassága: 805 m). És végül a cél: Szurdokpüspöki (magassága: 144 m).
Nagyon meredek, sziklás, csúszós, embert próbáló tereppel volt dolgunk. A rajt hajnalban 5 óra 30 perckor kezdődött és 10 óra volt a szintidő, összesen 120 nevező volt, mely közül 109-cen értünk célba. Nekünk 7 óra 46 perc alatt sikerült teljesítenünk a távot. Csodálatos látványban volt részünk mikor patakok mentén, napsütésben élvezhettük a mellettünk elsuhanó tájat és néha egy-egy futótársunkat.

Természetesen, ha a hétköznapi ember reális szemével akarom látni és értelmezni a táv hosszát és nehézségi fokát, akkor teljes őszinteséggel azt kell mondanom, hogy irreális és talán felesleges ennyit futni! Sem az ízületeknek, sem a keringésünknek nem hiányzik ennyi futás! Írásomnak nem is az a célja, hogy mindenkit hasonló táv teljesítésére buzdítsak, hanem inkább az, hogy minél több ember reálisan gondolkodjon a mozgásról és hasznosnak tartsa azt. Legyen az futás vagy bármi más, amiben örömét leli. Csak az a lényeg, hogy mozduljon ki otthonról és ne elégedjen meg azzal, amit az eltunyult, kényelmes társadalom diktál. Természetesen könnyebb a TV előtt nyomogatni a távkapcsolót vagy éppenséggel az internetet.
De akkor mennyi is az a mozgásmennyiség, ami egy átlagos emberszámára megfelelő? Az orvosok szerint heti 3*35 perc. Ez jó cél lehet annak, aki változtatni akar, eddigi életformáján. Ha ezt sikerül kivitelezni, akkor a kardiológus csak is mosolyogni fog rád! :-)

Aranyszabály: *Ne az órádat nézd, inkább a tájat!
*Vigyél haza egy apró élményt, egy illatot, egy naplementét, egy újonnan megismert madárfajt vagy fafajt… !

Hidd el, gazdagabb ember leszel!

Hajrá!
Joó Z.